Babáááááák.

Igen, igen, majdnem három hónapon át nem adtam életjelet magamról, legalább is a blogról, tudom. Meg volt rá az ok. Nem igazán volt időm, ihletem, sem kedvem. És az őszintét megvalva, unalmasnak érzem a sztorit. 

DEEEEEEee, a történet átköltözik wattpadra, ugyan ezzel a címmel, viszont a történet nem teljesen lesz ugyan az. Lesznek ugyan olyan részek, vagy apró jellegzetességek amik erre utalnak majd, viszont nem az eredeti terv szerint írom majd tovább. Kitaláltam egy sokkal jobbat, és azt szeretném megosztani veletek! Sajnálom, ha valaki így olvasta volna, elárulom annak, hogy nincs miért búslakodnia, mert nem lett volna túl jó, sőt már csak tíz rész lett volna, mert nem terveztem hosszú blognak. Szóval, a Spilt újra megnyitja kapuit wattpadon, néhány újítással! :) 

All the love, bébik. 

[[ a wattpad nevem; dirty17black ,,, ott megtaláljátok a sztorit is ]]

kárpotlásul itt egy szexes kép

8. Chapter

Jane Bloom

Beléptem a lakásba, ahol Lisa és még pár barátja hevert a padlón a részegségtől. Szeretem List, de néha nagyon fel tud idegesíteni! Mint példának okáért most. Az ember haza jön lepihenni egy ilyen zavaros nap után erre az fogadja, hogy az egyik lakótársa és a piától bűzlő haverjai a nappali közepén fetrengenek. Szép, mondhatom! Lisa egy halk "Szia Jane"-nel köszöntött, amit viszonoztam neki, erőltettet mosollyal. Átvergődve a sok ittas állapotú tinin, ledobtam magamról magassarkúmat, majd a szobám felé vitték lábaim. Táskámat a helyiség egyik végébe hajítottam, nem érdekelve, hogy holnapra valószínűleg elég nagy kupi lesz. Egyenesen az ágyamba vetettem magam, vagy percekig feküdtem úgy, mint aki napokat nem aludt és valami nagy dolgokat tett volna. Végül is holnap újra hétfő, ami azt jelenti munka, huh. Fájdalmasan, de felálltam kényelmes helyemről, és bebillegtem egy törülközővel a kezemben a fürdőszobába. A zuhany alatt mindvégig arra gondoltam, hogy Harry Styles minden lánnyal ilyen kedves és öhm hogy is fogalmazzak, mindenkivel el kezd flörtölni? Esküszöm nem tudom mi, de valami megfogott benne. És bár tudom, hogy többet nem fogunk találkozni, hisz semmit nem tudnunk egymásról, annak ellenére bízom benne, hogy egy nap még láthatom ellenállhatatlan mosolyát, amely képes lenne életet menteni..

A fürdőből kilépve, egy száll törülközőben ültem le az ágy szélére, és reménykedtem benne, ha ma este elalszom göndör fürtökkel, zöld szemekkel, és egy édes mosollyal fogok álmodni. Telefonomat levettem az éjjeliszekrényről, végig böngésztem az üzeneteim, egy volt a húgomtól, kettő a mostanra már biztosan illuminált állapotban lévő Danieltől, és volt még egy, ami ismeretlen számtól jött.

Rámentem.

" Jó éjszakát, gyönyörű. H " 

Rögtön tisztába voltam a ténnyel, hogy ki is küldte az sms-t. Harry Styles. Már az írásából is látszik, annyira finom és kedves. Már csak azt nem értettem, honnan van meg neki a telefonszámom?

" Honnan szerezted meg a számomat? " 

Minden bizonnyal elkérte Dantől. Én barom, nem is viszonoztam kedves gesztusát.

" Hááát. Tudod, mikor bementél a McDonald's mosdójába, az autóban történt egy két dolog. ;) "

Felnevettem. Szóval amíg én pisiltem ő kétségbeesetten kutakodott a telefonomba. A tény, hogy ez tette nem bosszantott fel, csak nevetésre késztetett. Annyira aranyos.

" Oh, Styles. Tisztességes úton nem tudtad volna elkérni? Féltél, hogy nem kapod meg, szépfiú? " 

" Bloom, ne hidd azt, hogy te vagy az egyetlen nőstény, bárki száma az enyém lehetne, amikor csak szeretném. Egyáltalán nem féltem. " 

Üzenetére mintha csak egy citromba haraptam volna. Annyira tudtam! Arra értette, hogy bárkit megdughat amikor kedve tartja, és most engem akart, de nem fogja megkapni. Miért kell minden helyes pasinak egy idióta seggfejnek lennie?

Még egy üzenet.

" Nem úgy értetettem, sajnálom. H .x " 

Hát hogyne!

" Jó éjt, Harry! " 

Nem volt kedvem tovább beszélgetni vele, egyszerűen csak nem. Talán mások ezt a fajta megjegyzést figyelmen kívül hagynák, de én nem. Felbosszantott.
Úgy döntöttem, bármit is ír vissza nem fogok neki válaszolni. Kapja be! Felöltöztem a pizsamámba, aztán kimentem a konyhába, egy kis vízért. A nappaliban már csak Lisa és Daniel voltak, akik együtt iszogattak? Igen, határozottan ittak, még mindig. 

- Hé, cica, nem csatlakozol? – kérdezték majdhogynem egyszerre. Közben pedig idióta nevetésük töltötte be a teret.

- Nem, kösz inkább kihagyom. – válaszoltam egyszerűen majd miután ittam egy kis vizet vissza tértem hálószobámba. Megnéztem a telefonomat, ahol kettő újabb levél fogadott Harrytől.

" Haragszol? " 

" Ne haragudj rám, kérlek " 

Úgy döntöttem egyikre sem írok vissza, hisz megbántott. Bár nem is olyan rég még azt kívántam, hogy Vele álmodhassak, most remélem, hogy ez kicsit sem lesz így. Viszont biztos vagyok benne, hogy elkerülhetetlen lesz.

7. Chapter

Jane Bloom

Felakartam állni, egyszerűen vonzódtam és undorodtam is egyaránt Harry Stylestől. Mivel tudtam, hogy azért van a közelemben, és azért flörtöl folyamatosan, mert ágyba akar vinni.

- Elnézést – felálltam, táskámat leakartam venni a székről, de akkor megszólalt. Az az édes hang.

- Hova mész? – zavartnak tűnt, már-már kétségbeesett arc kifejezést villantott rám. Fogalmam sem volt róla mit is mondhatnék neki. Talán lehet, hogy nagy a szám, de ilyen fél isten közelében elgyengülök. Lehunytam szemeimet, kezemet a homlokomra helyeztem, fülem mögé tűrtem egy kósza hajtincsemet, ami a szemem környékén lábatlankodott. Miért érzem magam ilyen zavarban még is kényelmesen ennek az idegennek a közelében?

- Azt hiszem megkeresem Danielt, és haza megyek.

- Ki az a Daniel? Aki az imént itt volt?

- Igen. 

- Ki ő?

- A lakótársam, a francba is már! 

- Oh – vonásai ellágyultak, - de még mindig feszültnek tűnt kissé-, aztán beletúrt göndör fürjeibe. Oh, bassza meg! 

- Akkor én most megyek. – mondtam kissé zavartan.

- De miért? Most érkeztünk, és egyébként is mondtam, hogy haza viszlek, ülj le és élvezd a társaságomat, nem mindenkinek adatik meg! – akaratlanul is elmosolyogtam azon amit mondott, hisz tudtam, hogy nem komolyan gondolta, csak viccelt. Végig néztem rajta, csak ekkor tűnt fel, hogy átöltözött miután szerencsésen leöntöttem őt órákkal ezelőtt. Lenne kedvem maradni a társaságában, de az igazság az, hogy félek, és a legrosszabb az, hogy nem tudom miért és mitől. Nem bízok benne. 

- Rosszul érzed magad? – kérdezte végül, mikor látta rajtam, hogy nem szeretnék vissza ülni mellé. Nem válaszoltam.

- Haza viszlek. – jelentette ki nyersen. Hangja távolság tartó és rideg volt. Fura. Vitába akartam vele szállni, de nem úgy tűnt, mint aki elfogad valami kifogást. De az istenért, nem mehetek haza vele! 

- Nem, erre semmi szükség sincs! – tiltakoztam. - Egyébként is, nem hinném hogy a barátnőd örülne neki, ha rájönne, hogy egy idegen lányt viszel haza! – most már letegeztem. Ráncai mintha megfeszültek volna, egy hatalmas sóhajt vett, majd megszólalt. 

- Induljunk. – megragadta a karomat, majd kivezetett a házából, amit megjegyeznék, hogy egyedül talán ki sem találtam volna onnan. Levitt a garázsba, ami nem is volt igazán annak mondható, hisz legalább négy autó állt ott, az összes különböző volt. Megállt egy Range Rover mellett, kinyitotta nekem az ajtót, majd a másik oldalra ment beülni ő is. Elővettem a mobilomat, mert szerettem volna Danielnek üzenni, hogy feleslegesen ne várjon rám, mivel épp haza visz valaki. 

"Hé, csak annyi, hogy én már épp úton vagyok haza fele, légy jó Dan!" 

Telefonomat az ölembe ejtettem, Harry beindította a rádiót az út fele egészen csendesen telt, amíg a telefonom nem kezdett el rezegni.

"Oké csajszi, aztán tudod, be ne engedd a bugyidba! ;)" – Daniel üzenetén kisebb kuncogás hagyta el a számat, amire Harry is fel figyelt. Telefonomat jó mélyre csúsztattam a táskámban. Még mindig kérdőn meredt rám a gyönyörű zöld szemeivel. 

- Megállhatnánk valahol? Pisilnem kell.

- Hogy mi? – nevetett fel, gödröcskéi előbukkantak, amitől szívem olvadozni kezdett. Szúrós pillantással illettem, mi olyan vicces ebben? - Oké, oké, megállunk. A közelben van egy McDonald's ott el tudod végezni a dolgodat. – mondta, végül újra az útra összpontosított. Nem sokkal később leparkolt a McDonald's előtt, kivettem a táskámból egy üdítőre valót, majd bementem. A mosdóba vettem az irányt, ahol sikeresen elvégeztem, amit kellett. Közben vissza fele vettem egy citromos teát. Harrynek elmondtam, hogy merre lakok és öt percen belül már ott voltunk.

- Nos, köszönöm a fuvart, igazán kellemes volt! – mosolyogtam szarkasztikusan. Oldaltáskámat át dobtam a vállamról, majd kinyitottam az ajtót. 

- Viszlát Jane.

- Viszlát Harry. – azzal becsuktam az ajtót és végig néztem, ahogy elhajt. Mozgalmas egy este volt, az biztos! 

6.Chapter

Jane Bloom 

Kisebb ember csoport állt már Harry háza előtt, - gondolom őt várták. Voltak, akik már a kertben, vagy épp bent voltak a lakásban. A tömeg már most borzasztóan sok volt. Oda bent Harryt egy pillanat alatt szem elől vesztettem. De hisz mit vártam? Az, hogy elhozott magával mindössze udvariasságból tette. Pár perce ismer, nem várhatom el, hogy a nyakamon lógjon! A női mosdót keresve keltem fel helyemre, fogalmam sem volt róla, mi merre is lehet, tehát csak céltalanul bolyongtam perceken át. Az egyik szoba sarkában megláttam, hogy Daniel barátja, épp valaki más szájában kutat! Ezek szerint Daniel is itt van valahol. Már el is felejtettem, hogy eredetileg mosdóba indultam, most csak Danielt akartam megtalálni, hogy a saját szemével láthassa mind azt, amit én.

Sarkon fordultam, mire barátom pont velem szembe jött, hatalmas vigyor terült szét ajkain.

- Jane, kis csaj!

- Ezt látnod kell! – megfogtam a karját majd megmutattam neki, ahol Will mással csókolózik. Meglepődöttnek tűnt, nagyon is, végül odébb húzott engem.

- Hé, ugye tudod, hogy bármelyik srácot megkaphatod? Na Daniel, kérlek, ne érezd magad rosszul miatta, tudod jól, hogy egy orbitális seggfej!

- Azt mondod, hogy akár Mr. Gödröcske is enyém lehetne? – homlokomat ráncoltam, nem értettem kiről beszél. - Stylest, te idióta!

- Na azt azért nem mondtam! – próbáltam komoly maradni, de mindketten nevetésben törtünk ki.

- Hogy keveredtél ide egyébként?

- Elhozott.

- Elhozott, ki?

- Harry Styles.

- Te kis ribanc! Mi az, hogy elhozott? Mesélj már! – Daniel azt hiszem sokkosabb állapotban volt, mint én. Elmondtam neki, amikor leöntöttem, majd ahogy elhozott ide, közben pedig azt mondta majd haza is visz. Illetve elmeséltem neki, mennyire gyönyörű férfi, amire egyetértően bólintott. Ki tudna ellen állni neki?

- Azt hiszem téged bámul már percek óta, – súgja Daniel - nézz hátra, de ne feltűnően. Azonnal hátra fordítottam a fejemet, mire szemeim elolvadtak az övéibe. Mosolygott mindvégig, az az ellen állhatatlan mosoly, szent ég! Arcom vörössé vált, ezzel együtt vissza is fordítottam a fejem.

- Francba – motyogtam orrom alatt.

- Mondtam, hogy ne feltűnően, ostoba lány!

- Mit csinál most?

- Azt hiszem ide jön!

- Mi?

- Sziasztok, csatlakozhatok? – mire fel eszméltem már mellettünk állt, egy szexi vigyorral az arcán.

- Öhm, hát.. P-persze. – motyogtam, elkaptam róla a tekintetem és inkább az asztalon lévő terítő fura mintáit próbáltam megfejteni.

- Ha megbocsájtotok, akkor most megyek iszok valami italt. – Daniel felállt az asztaltól, olyan arcot villantottam rá, amivel két kézzel megtudnám ölni, rám kacsintott, majd távozott.

- Szóval, ő ki volt? – meglepődök kérdésén, miért érdekli? Próbálok kissé távolságtartóbb lenni.

- Nem mintha magára tartozna. – mondtam röviden, és kortyoltam az előttem lévő italból, nem tudtam, de nem is gazán érdekelt, hogy milyen alkohol lehetett.

- Már mondtam, hogy tegezz.

- Rendben.

Ez után kínos csend állt be közöttünk. Nem tudtam mit mondani és ő sem. Nem volt mit. Józanul akartam gondolkozni, bár a fejemben tomboló alkohol mennyiségtől nem igazán tudtam. Miért lenne velem ilyen kedves, és viselkedik úgy, mintha már elég rég óta ismerném őt? Az isten szerelmére alig másfél órája tud a létezésemről. Miért csinálja ezt?
Oh, hát igen, mert megakar fektetni! Idióta.

5. Chapter

Jane Bloom

Szívem eszeveszett tempóban dübörgött mellkasomban, már-már azt éreztem, hogy mindjárt kiszakad eredeti helyéről. Konkrétan egy autóban, akarom mondani limuzinban ültem Párizs legjobb férfijával. Mikor és hogyan történet ez az egész? Próbáltam normálisan és józanon végig gondolni mindent. Már ha ezt lehetséges volt az ő közelében.

- Ó te jóságos. Szent szar! – jön ki belőlem, ahogy megpillantom a limuzin belsejét. Sokkal jobb, mint amire számíthatna az ember.

 Beültem a hátsó ülésre, ő közevetlenül velem szemben foglalt helyet és hogy még kínosabb legyen a szituáció, gyönyörű smaragdjaival engem pásztázott. Tekintetét kerülni próbáltam, ezért vagy magam elé néztem, akár egy lúzer vagy pedig az ablakon bámultam ki, aminek nem sok értelme volt, mert az ablak sötétített volt és egyébként is éjszínű volt oda kint minden. 

- Egyébként tudod, hogy nem fair, hogy te tudod a nevem, én a tiédet nem? – szólal meg, megtörve ezzel a perceken át tartó nyomasztó csendet.

- Oh, igen, tényleg, jézusom, sajnálom! Jane Bloom. – hadartam gyorsan. Azt hiszem jobban nem tudtam volna magam megalázni.

- Semmi baj, nem kell bocsánatot kérned, Jane. – kisfiúsan édes nevetést hallatott maga után, amire el kellett vigyorognom. Ó te jó ég! Ha ezt Daniel és Lisa megtudja, hogy maga Harry Styles vitt el az after partijába, ki fognak akadni! Nagy részben végül is örülök, hogy Daniel elrángatott erre az eseményre, hisz ha nem jöttem volna, most nem szemezhetnék egy fél istennel velem szemben. Mindig is ki nem állhattam a nagyszájú énemet, és ezt azt hiszem mi sem bizonyítja jobban, hogy kurvára megbántam a következő mondatomat. De talán hozzá tett a pár pohár ital is, amiért ennyire felszabadult voltam előtte.

- Öhm.. a szőke cica baba, akivel érkezett nem fog megharagudni, hogy egy teljesen idegen lánnyal jelen meg.. – folytatnám tovább, de közbe vágott.

- Először is, kérlek tegezz, nem vagyok még olyan idős – mosolyogva göndör fürtjeibe túr. - Másodszor pedig, nem, nem lesz mérges vagy hasonlók.

- Oh

Kissé kezdtem aggódni, hisz fogalmam sincs, hogy hogyan fogok innen haza jutni. Daniel is biztos halálra fogja magát aggódni. És szerencsémre még a telefonom is lemerült, huh, kell ennél jobb? Kezdtem pánikba esni.

- Van valami baj?

- Nem, semmi.

- Jane!

- Oké, oké! – tartom fel kezeim védekezően. - Csak nem tudom hogyan fogok haza jutni, még sosem jártam erre fele és ne..

- Haza viszlek majd.

- Mi? Nem! Egyátalán nem azért mondtam, jézusom, dehogy. – ebben a pillanatban közölte velünk a sofőr, hogy megérkeztünk. Harry gyorsan kiszállt majd átsietett az én oldalamra és kinyitotta az ajtót. Azt hiszem az est folyamán háromszor kaptam sokkot. Ez a ház ez ez... ez nem is ház. Egy villa! Hatalmas!


Sziasztok! Arra gondoltam, hogy jó ötlet lenne-e átköltözni wattpadra? Vagy maradjon itt a blog? Nem tudom. Szeretném, ha segítenétek eldönteni, kommentben. Illetve, legyen Harry szemszög is majd a továbbiakban vagy csak Janenek legyen? Kommentben!! A következő rész akkor lesz, ha el tudtuk dönteni, hogy wattpadon vagy itt legyen folytatás. All the love, Rami.

4. Chapter

Harry Styles 

Mutatóujjammal vagy már századjára körbe rajzoltam a pohár körvonalát. Próbáltam rájönni, hogy  a benne lévő koktélnak milyen színe lehet. Arany árnyalatú, cseppet sem vonzó módon. Egy húzásra kiürítettem a pohár tartalmát, torkomat végig égette ezzel ismerős érzést hozva magával. Egy pillanatra mintha nem is én lennék, olyan érzésem támadt, aztán szemeimet becsuktam egy sóhajt kiengedve. Végül mindössze csak a színkavalkád maradt, ahogy a szesz a fejembe szállt. Az isten szerelmére, huszonhárom éves vagyok, ilyenkor kéne a legjobban szórakoznom, ehelyett egy kibaszott klub tulajdonosa lettem. 

Akarom én ezt egyátalán? Persze, hogy akarod, Harry, ez volt az álmod!  Egy idegesítő hang megszólalt a fejemben, talán csak az alkohol hatása alatt vagyok vagy skizofrén lettem.

Hajamba túrtam, miközben észre vettem, hogy egy fura lány lány folyton engem bámul körülbelül tőlem hat méterre. Nem nagyon zavart a a helyzet, hisz minden nőnemű hasonlóképpen tekint rám, de eddig ő nézett a legközelebbről. Talán félnem kéne? Huh. Morogtam valamit magamban, meg egy újabb ital után nyúlva, legurítottam, ismét éreztem, hogy torkom ég, de nem érdekelt.
Eljátszani a sikeres, mindig mosolygó, nagylelkű üzlet embert, miközben belül forrasz a dühtől és boldogtalan vagy, eléggé szar érzés.

A tömeg őrjöngött, úgy látszik tetszett nekik az első nap a Moulin Rouge-ban. Szeretném Gemmának felajánlani, hogy vezesse velem ezt a hatalmas szórakozó helyet, szeretnék több időt tölteni a nővéremmel, mivel nem akarom, hogy a kapcsolatunk tönkre menjen. Mindig is imádtuk egymást, és azt akarom, ez így is maradjon. Ő és az anyám lesz örökké a legfontosabb emberek az életemben, és én azt szeretném, hogy nekik mindenük meglegyen.

Habozva bár, de felálltam a székről, látószerveimmel a lányt kerestem, akivel érkeztem. Eközben fotósok hada közeledett felém, fényképezőgépeiket pedig a szemembe tolták, és utamat elállták.

- Muszáj minden kibaszott alkalommal a szemembe vakuzni? – akadtam ki. Hidegen elsétáltam mellettük, zsebembe nyúltam telefonomért, majd felhívtam Roset.

- Hol vagy? – kérdeztem kissé dühös hangon. A háttérben férfi és női kacajokat hallottam egyaránt. Ezek most rajtam nevetnek? - Elegem van belőled és a rohadt szórakozásaidból, Rose! Az emberek már mennek a partira és te ki tudja kikkel enyelegsz a hátam mögött. Ne feledd még velem va..

- Pontosan, Harry! Még! De már nem sokáig, kijár nekem is a szórakozás, kopj le! – kuncogott és vele együtt azok is, akikkel volt. Magassarkúban tipegő ostoba liba.

- Kibaszott öt perced van, hogy ide érj, és még a mai estén úgy viselkedj, mint egy intelligens, jó barátnő, aztán holnaptól azt kezdesz magaddal, amit csak akarsz! – egyszerűen csak forrtam a dühtől. Hogy lehet ez a lány ennyire buta és prűd? Választ nem kaptam, ehelyett kinyomta a telefont. 

A félig Gin Tonic-kal töltött poharammal elindultam a tömegben, ekkor valaki nekem jött és a pohár tartalma a ruhámon landolt.

- A picsába! – káromkodtam, közben próbáltam a foltot eltüntetni. 

- É-én annyira s-sajnálom! Istenem, nagyon sajnálom, nem figyeltem! – felnéztem a lány kétségbeesett arcára, ahogy dadogta a szavakat, majdnem elnevettem magam, aranyos volt, ahogy zavarba jött. Ő volt az, aki az idő nagy részét azzal töltötte, hogy engem bámuljon. Annyira szép. 

- Semmi baj.

- Ez annyira kínos. – nyögte ki, szemei a padlót nézték. Talán nem mert rám nézni. 

- Öhm, nos akkor megyek, gondolom találkozunk az after partin. – váltottam témát, hisz a feszültsége messziről is érezhető volt. 

- Mi? Nem, nos én oda nem megyek. A barátomat várom, aki bármelyik percben megjöhet. –  gyorsan hadarta az egészet. Igen, kétség kívül zavarban volt. 

- Barát?

- Mármint lakótárs meg ilyenek. – ahogy beszélt rózsaszín ajkait megnyalta, ami igen csak csábító volt. Szemei a kék és zöld színek keveréke jellemzi. Gyönyörű.

- Gyere elviszlek. Azt hiszem majd a lakótársad – direkt kihangsúlyoztam s lakótárs szót, amire felkuncogott. Hm, édes nevetés. - nem fog kiakadni, ha tudja, hogy Harry Styles after partijába mentél személyesen vele! – próbáltam humorosnak hatni, sosem érdekelt igazán ki mit mondott rólam. És agyon sem szoktam magam dicsérni, de néha nem árt. Végül fejével biccentett egyet, ezzel jelezve, hogy benne van. Hirtelen mintha az élet összes dühe kiment volna lelkemből. Az est elején frusztrált és mérges voltam, mostanra ennek az ellentéte. Wow. Van valami ebben a lányban, ami azt súgja, Maradj nyugodt Harry, nincs miért kiakadnod!  Kell nekem ez a lány.

Oké, a következő résztől már tényleg beindul a sztori, mint látjátok, Jane és Harry már találkoztak és szót is váltottak egymással. Lehet még nem mondtam, de akkor most fogom;;; Harry ebben a történetben annak ellenére, hogy néha kiborul és sokat káromkodik marha cuki lesz^^ Véleményeket, véleményekeeeeeeeeet!  ALT. x  ♡

3. Chapter

Teljes életnagyságban, illetve belülről is szemügyre vehettem a Moulin Rouge-t barátommal, aki mániákusan oda van a klubokért. Lisa mesélte nekem, hogy mielőtt én nem lettem a lakótársuk, addig mindig mindenhova együtt mentek és buliztak nagyokat, tehát nem csoda, ha ismerik Párizs összes szórakozóhelyét. 

Mikor Daniel vállon bökött vagy kétszer, hogy figyelmemet végre ő rá tereljem a hatalmas terem helyett, megláttam arcán azt a vigyort, amit csak akkor ölt magára amikor elégedett valamivel, vagy éppen örül. Azt hiszem mindkettőt érezheti most. Fülemhez hajolt majd oda súgott valamit gyorsan.

- J, – hív becenevemen, amit legtöbbször akkor használ, ha valamire szüksége lenne, már rosszul kezdődik. - Szóval, bébi, mit szólsz meg lennél nélkülem mondjuk egy durva fél órára?

- Mi?

- Jó, oké, szóval az a helyzet, hogy tudod, Will, – rábólintok jelezve, hogy tudom kiről van szó. Daniel volt barátja. - nos ő randira hívott és hát, hogy tudtam volna neki nemet mondani??

- Öhm, oké, most felvázolom a helyzetet. Azt akarod mondani esetleg kérdezni, nem bánnám e, ha te most tulajdonképpen lelépnél innen megdugatni a seggedet egy pasival? – vigyorgok ördögien.

- Hát igen. Hívhatjuk így is. – mosolyog ő is, közben fehér fogait rám villantja.

- Felőlem. – nyögöm ki végül két perc néma csend után.

- Köszönöm, köszönöm! – arcon puszil, majd folytatja. - Tudom, hogy én rángattalak el ide és ezt sajnálom, Jane. Tényleg. De nyugodtan elmehetsz, vagy akár érezhetnéd magad jól is itt. – mondja miközben telefonján babrál valamit. Ezalatt Göndör és a pláza cicája halad el mellettünk, s nekem egyből torkomban akad a lélegzetem. Várjunk, hogyan kell egyátalán levegőt venni? Elfelejtettem. Illatát beszippantva térek magamhoz, mire ráeszmélek, addigra ő már ott sincs, Daniel összefüggéstelenül beszél valamit, de nem tud érdekelni, hogy mi az. Idiótán bólintok mindenre, amit mond vagy el harsogok egy "oké-t" Ez az illat egyszerűen mámorító. Erre az egy dologra tudok összpontosítani csak.

- Jane Bloom! Figyelsz te rám? Tudod mit, menj a fenébe! – mire egy értelmes választ összehadarhattam volna, Danielnek hűlt helye volt. Kapok az alakalmon és jól körbe nézek a hatalmas termen. A plafonon egy széles, csillogó csillár helyezkedik el. Bal oldalon van egy olyasmi lépcső sor található, mint a Titanicban. Jézusom, mihez hasonlítom? Azt sem tudom, hogyan nézhetett ki a Titanic. Mindegy. A helyiség közepén egy terjedelmes színpad áll. A színpadtól jobbra van egy bárpult, ami mögött egy barna hajú, kissé sötétebb bőrű fickó áll. Ránézésre saccoltam, hogy kábé száz fajta pezsgő és egyéb alkohol tartalmú italok sorakoznak a polcokon.

Időközben a tömeg egyre csak nőtt. De nem panaszkodhatok, kényelmesen elférek, mivel a Moulin Rouge eléggé nagy, sőt. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy az emberáradat mind az emelvény felé tekint, mikor egy öreg, kissé pocakos férfi lép a mikrofon elé,várjunk.. Akkor még sem a göndör hajú, angyalian mosolygó férfi a gazdája a helynek, hanem az aki most beszél? - Szeretnénk köszönteni minden egyes személyt, aki eljött a város egyik legjelentősebb eseményére ma este! Illetve szeretnénk köszönetet mondani, az ifjú Stylesnak, aki felújította és, ahogy láthatják csodás hellyé alakította a Mouiln Rouge-t. Nagy tapsot kérek, immáron az új tulajdonosnak, Harry Stylesnak! – ezt követően mindenki hatalmas tapsviharba és éjjenzésbe kezdett.

A göndör hajú férfi felsétál a pódiumra, elveszi a mikrofont az idősebb férfitől, aztán elkezd beszélni. Így, hogy teljes egészében láthattom gyönyörű arcát, még édesebbnek tűnik. Az a ruha rajta, megőrjítő. Nem hittem volna soha, hogy egy férfi neműre egyszer azt mondanám gyönyörű, de Harry Styles kétségkívül gyönyörű és modelleket megszégyenítő lábai tökéletesen passzolnak hozzá.

- Köszönöm, köszönöm! – ejti ki lassan a szavakat ajkai közül, miután az emberek abba hagyják a tapsolást. - Nos, én is szeretném megköszönni, hogy eljöttek a mai megnyitóra. – megköszörülte torkát, majd folytatja - Nagyszerű volt, végig csinálni ennek a remek helynek a felújítását elvégeznem, komolyan. Örülök, hogy enyém lehet a klub. De most, amit látnak nem jött volna létre a kitartó csapat munka nélkül. – kezeit göndör fürjein húzza végig, miközben én azt hiszem megfogok halni a látványától. Mindeközben az újságírók kitartóan fényképeznek, és írogatnak papírjaikra. Képzelem, ahogy holnap már arról olvashatunk, hogy "Harry Styles a multimilliomos férfi az új gazdája a rég híres klubnak, a Moulin Rouge-nek!"

- Nem tudom mit kéne mondanom még. Öhm.. a barátnőm és én szerveztünk egy afterpartyt a lakásunkon, ahol mindenkit várunk! – fejezi be és lejön a színpadról egy mosoly kíséretében. Szóval barátnő, huh.